Bye bye lány dalszövegek

Örök a tûz, amíg élsz, dobog a szíved, a szerelem õrzi, míg élsz és nem alszik el
Nem múlik el, életre kel, nem tûnik el, újabb jön el

Bye, bye lány, bye, bye love, gondolj rám minden nap
Nem kell már, hogy jó legyél, ó, a szerelem ennyit is ér

Jöjj, már, s add hát a kezedet, a szerelem az élet legszebbik esete.
Futsz elõle, néha, mert fáj, nem számít, ha sok az akadály.
De sokszor érzed, ha leteper téged, a vágy az ágyig aláz, érzed!
Úgy tennél, mintha sohase látnál, s nem éreznél többet a vártnál!

Forog a Föld, amíg élsz, szerelem érhet, véget is ér, jön egy új, mi megyünk tovább
Futunk tovább a percekért, megyünk tovább, ha véget ér

Nem tudom már, hogy mi az amit eszem, rajtad édes, elment az eszem!
Ahogy elmentél nem kérdeztél, csak a szavakat ûzöm elfújja a szél.
Emléked él bennem el nem feledem, hisz csak a szépre emlékezem, kezem
Feléd nyújtom, de nem érlek el, nyomaszt a bánat, de kit érdekel?

100 forintnak 50 a fele, egye meg a fészkes fekete fene
Nem lehet az ember fából, ki kell rúgni a hámfából

Szomjas vagyok, már alig látok, az élettõl nem sokat várok
Lefeküdnék, de nem tudom, hova, hívogat megint, vonz a kocsma
Száraz a torkom, porzik a vesém, tovább nem tarthatna a mesém
Gyere ide haver, most csapjál bele, 100 forintnak 50 a fele

Még azt mondják, részeges vagyok, pedig csak a jó bort szeretem nagyon
Megverem a csizmám szárát, csókolom a babám száját

Éldegélek, mint a hal a vízben, laktam én az Ó utca 10-ben
Szoba-komfortos kényelem, gondoltam egyet, bényelem
Le is csúszott mind a torkomon, hát ezért van az, hogy gondolkodom
Maradt még vagy három agysejtem, hogy mi lesz ebbõl, már sejtem

A kecskének nagy szakálla van, az én anyósómnak nagy pofája van
Rusnya állat mind a kettõ, verje meg a jeges esõ

Sej ribizli, piros bicikli, hej ribizli, piros bicikli
Ereszd el a hajamat, úgysem hagyom magamat

Az asszonyfai presszóban mindig jó a hangulat, hej!
Este két konyak után lét fogyaszt csupán alig van szabad hely!
Aztán pláne hogyha a Soós Sanyi szava elakad a vodkától
Bele-belekezd a nótába, vagy a rókába, s hazamegy a kocsmából!

Elment a Lidi néni a vásárba, csuhajja
Batyut kötött a hátára, csuhajja
Batyujában széna, szalma
Úgy ment a Lidi a vásárba, csuhajja

Lidi néni egy csúcsszupernõ, kedveli õt minden Ernõ
Batyu a vállán, saru a lábán, lelkét hátán viszi a Sátán
Barna bõrén csillog a napfény, fekete haját tiltja a törvény,
Rõt kendõ, körben bõ szoknya, jó magasról tojik a jogra!

Tartozom én a kocsmába', csuhajja
Három deci bor árával, csuhajja
Jaj Istenem, hogy adjam meg
Hogy a Lidi néni ne tudja meg, csuhajja

Jó vendég, ha a cuccát vették, tesped, növeli a testét
Kiterjedése, mint a növése, oldalirányú, s a minta se része!
Vásár után, az utcán, durr bele bumm bele néz oly furcsán
Várja háza vályogbája hála a Devlának, szabad a pálya!

Piros, ha tilosba tévedtem, bele-belehatoltam itt az életbe, de
Hol van már az az örök tûz, mi a szemedben lángolt, s ördögöt ûz
Elmentél, itthagytál végleg, sajnálom magam ez itt a lényeg!
Adjatok hát egy kanalat, hogy szíven szúrhassam magamat!

Piros volt a paradicsom, nem sárga, elhagyott a feleségem a Sára
Mit ér az én legénységem, csuhajja, hogyha nincs szép feleségem, csuhajja
Piros lett a paradicsom, nem sárga, elhagyott a feleségem a Sára
Gyere Sára, súgok neked valamit, gombold ki a selyeminged elejit

Töprengtem, hogyha nincsen pénzem, mit tegyek, hogyha érzem, végem
Bele kell csapnom a közepébe, nem számít a májam az epém se
Uccu, gyerünk, a csárda vár ma, de elõtte térjünk be a vásárba
Pénzzé teszem minden vagyonom, utána pedig vígan dalolom:

Eladom a kocsimat, meg a lovamat, még az éjjel kimulatom magamat
Húzd rá cigány, hadd szóljon a nótája! Most viszik a roma csajt a sátorba

Eladom a kocsimat, meg a vályogot, majd kiváltom én az összes zálogot
Húzd rá cigány, hadd szóljon a nótája! Most viszik a roma csajt a sátorba

Lakodalom van a mi utcánkban, férjhez megy a falu legszebb lánya
Hivatalos vagyok oda én is, nem mennék, ha százszor üzennék is

Az utcánkban nagy az esemény, tömény a fény
A lényeg, hogy szóljon az ének
A võfély kevély, e mély beszédnek nem sok az alja,
Õ a veszélynek nincs kitéve
Hol a csupasz rímek átható rémek, kínos kéjek
Bortól átitatott tervének
Ellentmondva minden elvének

Vége van már a lakodalomnak, nagy bánata van a menyasszonynak
Forgatja a karikagyûrûjét, sajnálja a régi szeretõjét

Szól a dalom, míg a lakodalomban zajlik az élet, a lét mivé lett
A fájdalom áthatol a vágyamon, miközben fekszem az ágyamon
Arra gondolok, micsoda gaz dolog, hogy a kényszerûség az ésszerûség
Határán kívüli kényszerhûség, de legszebb benne az egyszerûség

Végleg a szívügyem maradtál, ez ellen tenni nem lehet
Nem értem, hol fogtál meg engem
Végleg a szívügyem maradtál, miért pont te vagy, nem tudom
Ártatlanul körbe fontál, azóta rabszolgád vagyok

Rap 1: Szeretem a bulikat és szeretem a nõket
Ellentétbe' másokkal én tisztelem is õket
Ha úgy alakul éjjel, ha úgy alakul nappal
Örökkétartó kéjjel, a fürdõkádban habbal
De mióta te vagy az én kicsi szívem csücske
Van egy-két dolog, ami a szememben tüske
A takarítás, mosogatás fontos, tudom,
De arra kérlek, hadd pihenjek, mert már unom!

Rap 2: Hiányoznak a bulik meg a haverok
Persze nem könnyû, de azért így is elvagyok
Jól telnek a napjaim a kukta mellett
Legközelebb elvetek minden elvet
A nõk szabadságáról amit vallottam
Nem is tudom már, hogy hol hallottam
A takarítás, mosogatás fontos, tudom
De arra kérlek, hadd pihenjek, mert már unom!

Vörösbort ittam az este angyalom, ragyogó galambom
Most is részeg vagyok tõle angyalom, ragyogó, szeretem a bort
A lábamon alig-alig állok, mégis szeretnek a lányok
Angyalom, ragyogó galambom

Jön az este, no meg a Kovács Pista, kezei között még az aznapi talicska
Jól van, jól - dörmögte némán, nem is tanakodtunk sokat a témán
Nekivágtunk, sarkon túl a kocsma, megnéztem, fejemen jól áll a kucsma
Észre sem vettem, már a pultnál állok, hû, az anyját, már megint piálok!

Nem messze van ide az acsádi csárda, ide jár a Marton papa hóba', sárba'
Nem hébe-hóba, hanem bizony gyakran, mert Ági néni perlekedése kibírhatatlan
A bornak íze, az ivó illata, jó itt a légkör, NEM MEGYÜNK HAZA!
Leveszem a kucsmám, a pulthoz állok, hû az anyját, már megint piálok!

A lábamon alig-alig-alig, mégis elhányok a falig
Angyalom, galambom, szeretem a bort

Kislány vigyázz, ha tûzzel játszol, a bajból hirtelen ki nem mászol
Ha beveted az eszedet a kezeket engeded, a kéz a kézben, a többit elveted
Ha mégis néha továbbmész, nem biztos, hogy a falunál tovább érsz
Hisz a falu szája tudod, hogy a nyelvére vesz, félõ, hogy a võlegényed lapátra tesz!

Kislány, vigyázz, el ne hibázd! Kislány, a bugyira vigyázz!
Vigyáztam én már eleget, mégis bekaptam a legyet

Egy szép nyári este megismertelek, megláttalak és megszerettelek
Csendben az úton jöttél énfelém és nem történt más, csak fújt közben a szél

Finom kezedtõl minden nyugtatás, két szép szemedtõl minden biztatás
Mind-mindezt tõled, tõled kaptam én, és egy napon te mégis elmentél könnyedén

Gyönyörû volt amikor a nap az égen, ragyogott fennségesen és szépen
Csak nézett le ránk, mosolyogva kért, még, még, ennyi akkor sem elég,
Hogyha ezer évig tart, vagy tízezerig él, míg világ a világ, a szerelem tüze ég
Hidd el míg élek, csak terád várok, szívem kitöltöd, körülötte mély árok!

Száll az idõ, oly messze-messze jár, a boldog napoknak vége-vége már
Elválnom tõled miért kellett nekem, úgy érzem én, hogy nem feledlek el sohasem

Egy szép nyári este megismertelek, megláttalak és megszerettelek
Majd egy napon elmentél könnyedén, és nem történt más, csak fújt közben a szél

Éjszaka van, kihúnytak a fények, csak fekszem az ágyamon, és félek
Mert ki az aki van és ki az, aki nincs, hol van az a lány, aki lelkemnek kincs
Nem kell már semmi, nem hiányzik senki, nem jön az álom, hiába várom
Hidd el amíg élek, csak terád várok, szívem kitöltöd, körülötte mély árok